Ferenczi Andrea, a Magyar Női Karrierfejlesztési Szövetség (MNKSZ) elnöke a HR Portálnak adott interjúában arról beszélt, hogy az állam gondoskodó szerepe hosszú távon nem feltétlenül fenntartható megoldás.
Hazánkban jól működnek a szociális ellátó rendszerek és az embereke számítanak is a szociálishálót kifeszítő állami szerepvállalásra. Nemzetközi összehasonlításban a kismamák otthom maradásának állami támogatása hosszú munkamentes időt biztosít az anyukák számára. Ez jó hatással lehet a gyeremekvállalási kedvre, de mindenképpen hátrányosan érinti a szülőt az újraelhelyezkedési lehetőségeket terén. Mégsem ez a legszembetűnőbb problémája a rendszernek.
A probléma akkor kezdődik, amikor az állam, és természetesen az állami ellátórendszerbe pénzt pumpáló állampolgárok, már nem tudják finanszírozni a szociális ellátórendszereken keresztül kifolyó támogatásokat. Ferenczi Andreát idézve: "Itt egyszerűen arról van szó, hogy az ország nem engedheti meg magának ezt a luxust, amit nálunk sokkal gazdagabb országok soha nem engedtek meg magunknak."
De hogyan kellene változtatni?
A kulcsszó a rugalmasság.
Amíg a polgárok ragaszkodnak a szociális biztonság ilyen magas mértékéhez, addig nincs szükségük arra, hogy megtanulják magukat menedzselni. A rendszer fenntarthatóságának küszöbén ugyanakkor már nem lehet tovább odázni az önállóság fejlesztésének kérdését. Az állam gondoskodó attitűdjét fel kell, hogy váltsa a tanító, fejlesztő szerep. Erre több kezdeményezést is láthatunk, de eredményeiben még nem átütő, országos szinten nem érzékelhető a változás.
A képességek fejlesztésének koncepcióját szolgálja projektünk is, hiszen az állami szervezetek oktató szerepüket akkor tudják igazán betölteni, ha maguk is képesek, gyakorlottak az adott területen. Az Íllami Foglalkoztatási Szolgálat jelen projekt segítségével olyan piaci tapasztalatokat szerez, amelyek a későbbiekben - amikor már ők formálják a piaci szereplők hozzáállását a rugalmas foglalkoztatás területén - hatékonyan használhat fel.